Hagyományőrző egyesületünk hűen ragaszkodik régi szokásaihoz és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt minél szélesebb közönségnek megmutassa, továbbadja és éltesse. Ebből a meggondolásból döntöttük úgy, hogy sok-sok év után ismét megrendezzük önerőből és erőn felett, a sokak számára nagyon hiányolt, a Pécsváradi Leányvásár árnyékában kénytelen meghúzódó, kis falunk oly neves alkalmát, a kálomista búcsút, vagyis a Lukács napot, mely őseinknek igen fontos alkalma volt.
(Prof. Dr. Andrásfalvi Bertalan)
Prof. Dr. Andrásfalvy Bertalan szerint a vásár és a búcsú nemcsak a falunak, a közösségnek az ünnepe, hanem „Olyan intézmény volt, amely bizonyította az egy műveltséget hordozó, az egy értékrendet valló falucsoport kapcsolatainak fenntartását, műveltségének állandó kiegyenlítődését, egy meghatározott körzet eleven vérkeringését, biológiai és szellemi értelemben egyaránt”.
A rendezvény a környékbeli falvak lakóinak ünnepe, folytatva a hagyományokat és tovább éltetve a népi kultúra, népművészet értékeinek ápolását és lehetőség szerint új értékekkel történő gyarapítását.
Ennek szellemében kezdtünk gyűjtőmunkába. Településünk idős, de a Lukács napi alkalmakra még élénken emlékező lakosokat faggattuk, hogy s mint volt mind ez a régi, szép időkben…? Ezen elbeszélések illetve korabeli feljegyzések adják a gerincét programjainknak, kicsit átformálva, kibővítve, „lefordítva”, hogy a ma laikus emberei is találjanak benne vonzó pontokat. Így lett „Sűtt gesztinyés Lukács nap” helyi tájszólásban a rendezvényünk neve, utalva a gesztenyével való igen szoros kapcsolatra. Lukács már az aratás, a szüret, a betakarítás, a gesztenye szüret (mert nálunk így hívják) után volt. Ekkor jutottak a családok nagyobb bevételhez, amiből kiöltöztették a lányokat Lukácsra. Bizony sok életre szóló szerelem szövődött – és talán szövődik ma is – ezekben a napokban. S ahogy a nóta is mondja: „… a Lukácsi vásár elmúltával, meglehet a kézfogó.”
Józsa-Papp Éva