Zengővárkonyi Hagyományőrző Művelődési Egyesület
A kulturális értékmentés időszaka a XIX. század első felében indult meg országszerte. Zengővárkonyban, az 1930-as években Fülep Lajos (művészettörténész, filozófus, akadémikus, református lelkész) és Császár János (kántortanító) kitartó és áldozatkész munkájának köszönhetően a településen a kulturális élet virágzásnak indult. Császár dalárdát alapított, melyben kottát nem ismerő, paraszt fiúk és lányok énekeltek. Olvasókört szervezett, könyvtárat, színjátszó kört alapított. Felgyűjtötték a helyi népdalokat, népmeséket, elbeszéléseket, hagyományokat, szokásokat.
Egészen 1935-ig kell visszamennünk az időben, amikor is a mindenki által jól ismert és tisztelt Császárr János tanító úr, a magyarországi gyöngyösbokréta mozgalom hatására, helyi fiatalokbóll megalapította Zengővárkonyban a Bokrétát (melyet a jelenlegi tánccsoport őseként említhetünk).
Ennek következtében felpezsdült a faluban a kulturális élet. Egyre nagyobb lett az igény a közösségi alkalmakra, együttlétekre. Feldolgozásra kerültek a régiektől hallott, és tanult dalok, táncok, népszokások.
Aztán jött a világháború, majd a forradalom…
A vidám nótázó kedvet elnyomta a gyász, a fájdalom. Hosszú évek teltek el így. Császárt azonban nem hagyta nyugodni egy gondolat, buzgott benne a tenni akarás, és rajongó szeretete a várkonyiak felé. Így nyugdíjba vonulása után, már pécsi lakhelyéről járt ki hűn szeretett falujába és kezdte újra hívogatni régi táncosait, azok gyermekeit, unokáit, egykori és új zenészeit. Kitartó munkájának köszönhetően, teljesült vágya, 1972-ben újra alakult a régi Bokréta. Az ekkor már betegeskedő, idős tanító úr hőn szeretett csoportjának vezetését, irányítását biztonsággal adta át kedves táncosának, Töttös Sándornak (a Magyar Kultúra Lovagja, Népművészet Mestere, Muharay Elelmér életmű-díjas, Jó ember – díj tulajdonosa, Zengővárkony díszpolgára), aki egy életen keresztül szívén viselte a reábízottak sorsát, sikerre vezette és ország-világnak megmutatta értékeinket, szem előtt tartva azt az örökséget, mely máig ható. Az 1991. óta hagyományőrző egyesületként műkő csoportunk számos elismerő címet nyert el, többszöri arany illetve örökös kiváló minősítést, és Nívó-díjat érdemelt ki. Egyesületünknek számos külföldi (gyakorlatilag az Égei-tengertől az Atlanti-óceánig minden országot megjárt) és hazai szereplés alkalmával volt módja megmutatni helyi hagyományait, becses kultúráját. Külön Nívó-díjjal jutalmazták a tánccsoportot kísérő rezesbandát, a Köpüfa zenekart is. Az immár több, mint negyven esztendős múltra visszatekintő csoport fő célja, hogy ápolja és minél szélesebb körben bemutassa Zengővárkony néphagyományait, táncait, dalait és csodálatos, az országban egyedülálló sárközi népviseletét.
Neves elődeink óta számtalan év eltelt és mi csak reménykedni tudunk, hogy a reánk bízott javakkal jól gazdálkodunk. Őrizzük a lángot, követjük a fáklyát a kitaposott úton, minden tudásunk és lelkiismeretünk szerint, tanulva őseinktől hűséget, Isten, ember és haza iránt, egységet, kitartást és alázatot, hogy mi is hitelesek lehessünk az utánunk következők szemében.
A hagyományőrző csoportunk nemcsak büszke múltja és jelene van, hanem jövője is. Jelenleg közel 100 tagot számlál, négy generációban. Több mint 30 óvodás és kisiskolás gyermek alkotja az utánpótlást, elsajátítva a hagyományokat népi gyermekjátékok, népdalok, néptáncok formájában. Következők a felső tagozatosok, középiskolások, aztán a felnőtt csoport két részre osztva, végül az idősek és a már említett zenekar. Legfiatalabb tagunk két éves, legidősebb nyolcvanhat. Így teljes az egyesület.
Egyesület elnöke, Markovicsné Horváth Mária, művészeti vezető, zenekar vezető, Petrás-Golomán Alexandra.
Az egyesület honlapja: http://www.zengovarkonyitanc.hu/
