A dúslombú erdők által óvott, takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu egyik legnagyobb büszkesége a messze földön híres szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle – melynek szaporításához hozzájárult az igen kedvező klíma is – így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyven hektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával nagyobb jólétet biztosítva az itt élő embereknek. 1974-től a teljes szelídgesztenye erdőt védetté nyilvánították. Fontos tudni azt is, hogy ma már minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák!
Sajnálatos, hogy több évtizede, tizedeli a fákat egy gombabetegség, amely ellen nemigen tudnak védekezni a tulajdonosok. Próbálták oltani a matuzsálemeket, kezelni a betegségeket, de szélmalomharcot vívnak a kór ellen. A próbálkozások azonban nem maradnak el. Folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek mára már leginkább a település északi határán helyezkednek el.